Most, kilencszázkilencvenhatban, Én, Varró Dániel diák, Lógást, lapítást abbahagytam, Bevégezvén az iskolát, Számomra megszűnt egy világ - Fordulhat-e sorsom naposra? -, Hűlt helyemen legyen virág E csöppnyi testamentumocska.
II.
Egy tanteremben üldögélek, Befúj a szél az ablakon, Belül már szárnyat bont a lélek, Kakukk egy őszi hajnalon, Hittem, hogy lesz oly alkalom, Mikor szívemre gyűlne minden: Azt gondoltam, hogy itt lakom, Slám, mégis el kell mennem innen.
III.
Pedig szerettem idejárni. Mikor még szinte csillagos Az égbolt, elindulni, várni, Hogy jönne már a villamos; Az ember persze hajlamos Mérgelődni, míg van, a kincsen. Jaj, minden olyan kajla most! Silány, rímként nyekeg a nincsen.
IV.
Szerettem szabad lenni, léha, Lábat lógázni könnyű kedvvel, Óra helyett sakkozni néha (Hiába no, gyarló az ember), Szerettem kicsit késni reggel, Ha nem matek volt (mert Harsi, Ha késnek, bősz akár a tenger, Épphogy csak azt nem mondja:mars ki!)
V.
Szerettem a tanári önkényt, Mert nem volt öngúny nélküli, A menzát is csütörtökönként, Meg pénteken, ha volt süti, Bendőmet már a hold süti, S a szél babrál az ingemen, Szívem sok lim-lom mért üli? Szétosztom íme mindenem.
Az elköszönés balladája
Belőletek hogy mit se látok Többé, okosok, ostobák, Portásbácsik, magyartanárok S ti sok sínylődő kisdiák (Nektek se légyen mostohább A sorsotok, mint volt nekem), Szívembe kardok kínja vág, S hiány ül majd a lelkemen.
Rosszakaróim, jóbarátok, Temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát! Hiány ül majd a lelkemen.
Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok, Kerámiák, köcsögdudák, Könyvtárosok és csillagászok, Vegyétek szívem búcsúját! Nem vágok hozzá bús pofát, Ha könnyem csorran, elkenem, De mit tagadjam, sok pupák, Hiány ül majd a lelkemen.
Ajánlás: Hát nem is folytatom tovább, Bozontos orrú hercegem: Ha nem lakom már iskolád, Hiány ül majd a lelkemen.
Iskolánk 20 évvel ezelőtt, 1991. évben vette fel Móra Ferenc író nevét. Az intézmény méltó emléket szeretne állítani a névadónak, e ládika hasonmás kiadványának kiállításával. A Móra Napon kerül sor az ünnepélyes átadásra.
Móravári vitézek küzdenek a lovagi címért. A jelölteknek a verselési tudományukat is be kellett mutatniuk.
Kőmíves Tibor (4/l. oszt. tan.)
Nincs mögöttem történelem nem is lesz tán ellenfelem. Hazám Zugló, Móra vára. Lennék népem hű királya! Jó szomszédom Kaffka lovag Bátran üli meg a lovat! Versenyre hív, vívjunk tornát! Ki nyeri a csoki tortát? Versírásra Ti is gyertek, Rímet szedjen minden gyermek, Aztán papírt, hulladékot, szelektíven, műanyagot. Rend legyen, és soká éljen jó levegőn dicső népem! Ismeritek ugyebár: "Tiszta udvar, rendes vár!
Hullán Luca (3/n. oszt. tan.)
Móravár lovagjai
Móravár hős fiai jöttek most nagy bátorsággal, hogy megmérkőzzenek más zuglói iskolával. Versenyünket döntse el a Tudósok Társasága, lovagi győzelmünket hirdesse ki bölcs igazsággal.
Barátságos lovagrend vagyunk mi, nem vitás! Fő erényünk a csata hevében a harci kiáltás, és a szorgalmasan megszerzett iskolai tudás. Hitvallásunk: a hűséges lovagi elhivatottság.
A zuglói lovagok jelleme a nagylelkűség. Tudják mi a vitézi kötelesség. Ügyességük az ékesszóló, nemes beszéd. Hangozzék hát most e szerénytelen verselés!
Míg a vitézjelöltek verseltek, a többiek rejtvényt fejtettek.
Jó eredmények születtek, hogy ki lesz győztes a pontok száma mutatja meg.
Móravár lovagja az lesz, aki a tornán legjobban teljesített.