Versírópályázat

MEGHÍVÓ

       Szeretettel meghívunk minden pályázót

2013. április 11-én, 11.45 órakor 
(5. órában)

a Móra Iskolai Könyvtárba a Költészet Napja alkalmából rendezett ünnepélyes eredményhirdetésre.
 

                           

A versírópályázat eredményhirdetése:

1. helyezett: Bönde Tünde 4. a osztályos tanuló,

                     Nagy Polla 6. n osztályos tanuló, 

2. helyezett: Kiss Vivien 6 b osztályos tanuló,

3. helyezett: Kis Dorottya 4. a osztályos tanuló

Különdíj: Pankó Evelin 7. a osztályos tanulónak a közönségszavazatok alapján.

 Gratulálunk!

(A versek a "További bejegyzések" alatt olvashatók)


"Weöres Sándor" illusztrációs rajzverseny eredménye:

1-2. osztály:
1. helyezett: Zykov Csenge 1. a oszt.
2. helyzett: Schenk Flóra 1. b oszt.
3. helyzett: Dajka Bianka 2. a oszt.
 

3-4. osztály
1. helyzett: Lokodi Bianka 4. n oszt.
2. helyezett: Koltai Zsóka 3. b oszt.
3. helyezett: Záhorszki Fruzsina 4. a oszt.
 

A rajzok 2013. március11-i bejegyzésnél láthatóak
A beérkezett pályaművek:

I. SZABADON VÁLASZTOTT VERSEK

A változás

Jelige: Angel  

Kedves Naplóm!

A mai napból

Kiderülhet számodra,

Hogy egy átlag tini számára is eljöhet a csoda.

A hétköznapjaimban

Sokszor szerepel bakik sorozata.

Általában nincs szerencsém soha,

De ma az egekben szárnyaltam.

El sem hiszem, hogy ez megtörtént velem:

Hogy kézen fogva sétálok vele!

Na, de térjünk csak vissza az elejére!

Akkor még egy kelekótya lány voltam, ahogy meséltem:

A reggel most is szokásosan indult:

Leestem az ágyról, mikor az ébresztőm beindult.

Néha már unatkozok, minden napom egyforma,

Semmi másra nincs szükségem, csak valami változásra.

Aztán fogat mostam, (Közben majd’ elaludtam),

Felöltöztem, és a cipzárammal szórakoztam.

Fésülködtem, a hajamnak annyi,

Ugyanis csomókban hullott ki.

Semmi különös, csak egy szokásos reggel.    

De aznap az én napom jött el!

Kiléptem az ajtón, ekkor még nem történt semmi.

De aztán jött az a bizonyos „valami”!

Sétálok a suliba, eléggé uncsi,

Az élet kissé egyhangú, mi?

De aznap történt valami más,

Éreztem, hogy eljött az a bizonyos változás.

Épp az utcában járok,

Amikor valakit meglátok,

Ez a valaki maga a csoda,

Hiba lett volna, ha nem köszöntem volna oda.

„Szia, azt hiszem, ismerlek” –

Na jó, ez hazugság, de valamit mondanom kellett –

„Szeretnélek elhívni a mekibe,

Hogy visszaemlékezzünk a régi időkre.”

Nem volt semmi régi idő,

Már említést is tettem erről,             

De úgy látszik, a trükk bevált,

Mert megadta a telószámát!

„Nem tudom, hogy mit szeretnél enni,   

De szeretnélek megismerni.

Délután ötkor tali a mekiben,

Izgatottan várom, hogy mit veszel nekem.    

Mondta, mire mindketten felnevettünk,

Arra utalva, hogy én hívtam meg őt.        

Elbúcsúztunk, tudtuk, mikor kell menni és hova,

És izgatottan indultam suliba.

Innentől kezdve rózsaszínben láttam mindent:

Nem zavart, hogy a busz előttem ment el.

Nem zavart az sem, hogy elkéstem a suliból,

És a tanár kérdőn mondta: „hol jártál, hol?”

Mint mondtam, semmi különös.

A bénázásom örökös.

Szépen helyet foglaltam,

De egyáltalán nem figyeltem a matekra.

A térfogat számolás helyett,

Egészen máshol járt az eszem:

A délutánról kattogott a kerekem,

Fogalmam sem volt, mit kellene tennem:

Elment minden merszem,

Semmit sem tehettem,

Elkeseredtem.

Mert mi lesz, ha leégek?

(Szokásomhoz híven)

Ha csak tréfál,

És hiába várom majd az ajtófélfánál?

Ezeket a gondolatokat elengedve,

Nap végére rájöttem végre:

Ha meg sem próbálom, az egész mit sem ér,

Végül is egy próbát igazán megér.

Ezzel az elszántsággal indultam a busz felé,

Ébredeztek a gyomromban élő „lepkék”,

A szívem oly hevesen vert,

Ahogy a busz száguldott ezerrel.

Megfutamodtam.

Legszívesebben el sem mentem volna,

De ekkor a busz megállt,

S ő ott állt, rám várt!

Alig kaptam levegőt,

Ahogy bámultam a hős megmentőt.

A megmentőt, aki fehér lovon jött,

S akivel gondolatban szárnyaltunk a felhők között.

Nem volt fehér ló,

Csak egy csinos mosoly,

De nekem ő így tökéletes.

Reszketve odaköszöntem.

„Szia! Mizu?”

„Semmi különös, veled mi a szitu?”

„Ó, annyi mindent kell mesélnem.

 Gyere, menjük be a mekibe’”

Kellett egy pár kamu sztori,

Hogy honnan tudom, hogy ő ki,

De végül jól elvoltunk.

Remegve mondom ki, de azt hiszem, járunk!

Puszival búcsúztunk el,                               

Én meg már szálltam a fellegekben.

Rettentően boldogan indultam haza,

Ilyen boldog még nem voltam soha.

Az élet mostantól egészen más…

Na jó, talán kicsit túlzok, de ez már változás.

Ez hiányzott a szürke hétköznapokból;

Egy barát, aki kézen fog, és átkarol.

  

A kiscica

Bönde Tünde 4. a osztályos tanuló verse

Volt egyszer egy kiscica,

Nem volt neki gazdija,

Hiába is kereste,

Eddig meg nem lelhette.

Egyszer aztán találkozott,

És egy nagyot csodálkozott,

Mert akit ő látott,

Nem volt más, mint Áron.

Áron így szólt,

Cicusa már volt,

De elfér még egy nála,
Így két cicusa van mára.

Levél

 Mayer Csilla  3. a osztályos tanuló verse

Levél, levél

Hova levél?

Mit keres itt ez a levél?

Se erdőben, se földön,

csak az én fejtetőmön!

Tán elbújt az eső elől?

Nini, ez nem csak eső!

De nagyot koppan,

kip-kopp-koppan

az esernyőn.

Ez a gesztenyefa termése!

És fejemen a levele.

Nyár

Nagy Polla 6. n osztályos tanuló verse

A kedvenc évszakom a nyár,

Végre együtt van a család!

Meleg van, és én nem fázom

Soha, egyszer sem a nyáron.

 A legjobb évszak a nyár,

 Nyaralni megy a család.

 Fagyizunk a melegben,

 Beúszunk a tengerbe,
Hűsölünk is ám benne.

A kicsi kocsi

Záhorszki Fruzsina 4. a osztályos tanuló verse

Megy a kicsi-kocsika,

Befordul a sarokba.

Felveszi a gazdáját,

Beindítja motorját.

Megy a kicsi-kocsika,

Kimegy a nagy főútra.

Megáll a pirosnál,

Pihenteti a motorját.

Gyermekkor

Spataru Szandra 7. b osztályos tanuló verse

Három éves múltam éppen,

Eleinte sírtam, féltem,

Eltelt pár év: kettő, három,

Már hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan repültek az évek

Már nem sírok, nem félek.

Sőt még itt maradnék pár évet.

Tudom, tudom ezt nem lehet már,
Meg is értem, hisz nagy vagyok habár,

Vágyom is én a sok tudásra.

Várok tankönyvekre és egy új barátra.

Csengő hív a tanterembe,,

Vár a betű, számok, lecke.

Óvó nénik kis pajtások,

Azért néha visszajárok.

Nyári szünet

Kis Dorottya  4. a osztályos tanuló verse

Beindul a nyári szezon,

sokat játszunk és mókázunk.

lemegyünk a vízpartra,

úszkálunk a Balatonban.

Pizzázunk a teraszon,

eszünk-iszunk, mulatunk.

Mesélünk sok történetet,

poénkodunk rengeteget.

Későn fekszünk, mert még

hallgatjuk a  tücsök zenét.

Küzdenem kell  alias „Füstbe ment terv”

Pankó Evelin  7. a osztályos tanuló verse

 Teljes életemben – mindig –

azon filózom

Hogy ezt a tanévet

talán még kibírom.

Szóval, hogy is kezdjem?

Az a sok lógás…

Igazolatlan órák…

Meg az a pótlás!

Általában tanulok,

a semmiből.

De, ha suliról van szó

Azt kerülöm messziről.

De általánosan úgy vagyok,

Hogy kettes…

Tudom rossz jegy,

De nem én vagyok a tettes!

Ha komolyan veszem a dolgokat

képes vagyok bármire.

De maradjunk a lazánál,

Túlozni sem kell ide.

Szóval vagyok,

Ahogy vagyok…

Persze tanulok,

De azért jövőre szerintem még maradok.

II.  ZUGLÓ-VERSEK

A mi kertvárosunk

Jelige: Angel

 Zuglóban élek születésem óta,

 itt az élet vidámság és móka.

Azt szeretem benne, hogy tele van lehetőségekkel,

És azt, ahogy a sok növény zöldell.

A család bármikor kirándulhat,

De a barátok is mozizhatnak.

Piknikezhetünk a parkokban,

Vagy fagyizhatunk egy kávézóban.

A kisgyerekes anyukák legnagyobb örömére

Zugló játszóterekkel van tele.

Ez a parkos kis kertváros

Semmiben sem hiányos.

 A mi Zuglónk (versenyen kívül)
Dudásné Bán Valéria tanár

Fővárosunk gyöngyszeme,

Pestnek híres negyede,

Tisztelünk és szeretünk

Ezért vagy a lakhelyünk.

Magyar ember mind ismer,

Fel is keres ezrével.

Turisták is kedvelnek,

Sokan meg is szeretnek.

Híres-neves Városliget,

Te vonzod az embereket!

Sportolni vagy sétálni,

Szórakozni, pihenni.

Utcák, terek, lakóhelyek,

Intézmények, épületek,

Többeteket emlegetnek,

Itt és messze, délkeletre.

                           

Büszkeségünk vagy Te Zugló,

Érték, szépség és reménység!

Épülj, szépülj tovább is,

Ismerjen a Világ is!

Gyerekek és felnőttek

Gyertek hozzánk elsőnek!

Nézzetek szét minálunk,

Mind, mit zuglóiak kínálunk!

Zugló

Zuglóban van minden jó,

Cirkuszba járni, jaj, de jó!

Állatkertben nézelődni,

Vidámparkban szórakozni,

Könyvtárakban olvasgatni,

Iskolákban tanulgatni,                                                                                                       

Planetáriumban csodálkozni,

Otthon végül szeretni és remélni!

Ha kíváncsi vagy a végére.

Ismerd meg a költőt végre!

Bönde Tünde  4. a osztályos tanuló verse

Zugló

Mayer Csilla 3. a osztályos tanuló verse

Zuglóban zúgnak a buszok,

mennek a járdán a gyalogosok.

Sok iskola, sok híresség.

A Hősök terén

nyáron mindig nagy a hőség.

A Városligetben
a gyerekek sokszor homokvárat építenek.

Zugló

Nagy Polla  6. n osztályos tanuló

                                                              

Zugló az egyik legszebb kerület,

Rengeteg fa van és szép terek.

A tömegközlekedés is remek,

Mindenhová hamar odaérek.

 Zugló az otthonom,

 Én itt élek,

 Bárhova is sodorjon is az élet,

 Mindig rám törnek az emlékek.

Zugló

Záhorszki Fruzsina 4. a osztályos tanuló verse                                  

 Zuglóban sok csoda vár,

 A szép Vajdahunyadvár.

 Vannak gyönyörű parkok,

 És érdekes múzeumok.

Az ősi Hősök terén,

Sokat nézelődöm én.

Leginkább az Arkangyalt szeretem,

Alatta áll büszkén Bethlen fejedelem.

 Zugló

Kis Dorottya 4 a osztályos tanuló verse

Szép kertváros Zugló,

ott van minden sok jó.

Cukrászda és játszótér,

sok móka és tréfa ér.

Parkok, plázák és házacskák,

aranyos, csendes kisutcák.

Rendezvények, programok,

szenzációs táncosok.

Hogy miért szeretek itt élni?

Mert sok jót lehet átélni.

Sok kerület tök jó,

de a legjobb még is Zugló.

Zugló

Pankó Evelin 7. a osztályos tanuló verse

Zugló, a hely ahol boldog emberek élnek.

Emlékműveink, parkjaink erről sokat mesélnek.

Panelváros és kertváros, amire fölbomlott Zugló.

Új élményt, örök élményt és kultúrákat hozó.

A kerület szívében terül el a Hősök tere.

Szobrok, hősök, angyalok nagy tengere.

A közelben ott lapul Vajdahunyad vára,

Emberek sora tekint fel annak nagy urára.

Parkosított terek, gyönyörű szökőkutak,

És a Vidámparkban a hullámvasutak.

Az Állatkert is örök élményt ad.

Mert a sok állat tutira a fejedben marad.

Sok látnivaló van itt, ami egy napra sem elég.

minden igaz, amit hallasz, úgy ahogy a Zuglóról szóló mesék.